2018. március 1., csütörtök

Újra a repedésekről: mikor és hogyan kell javítani, mivel lehet érvelni, ha a megrendelő túlértékeli egy-egy repedés jelentőségét.




A leggyakoribb ipari padló hibák, jelenségek egyike a repedések, melyek nem minden esetben hibák, nem minden esetben szükséges javítani, viszont minden esetben ronda a repedésjavítás (2-3.kép), aminek a megrendelők gyakran és nagy nyomatékkal hangot is adnak. Nem találkoztam még elégedett megrendelővel egy-egy repedésjavítás láttán.

Tekintettel arra, hogy a repedések egy részének javítása műszakilag nem indokolt és nincs szép javított repedés (legalábbis én még nem láttam ilyet), jobb érvelni és meggyőzni a megrendelőt arról, hogy adott esetben miért nem kell javítani. Arra azért figyeljünk, hogy „ne essünk át a ló túloldalára”, azaz akkor ne beszéljük le az ügyfelünket a javításról, ha az tényleg szükséges, mert könnyen hiteltelenné válhatunk.
Most pedig röviden az érvek: az ipari padlóban keletkezett repedések jelentős része a beton saját természetes zsugorodási tulajdonságából származik. A cementkő hidratációjának következménye a térfogatcsökkenés, mely a betonszerkezetben összehúzódást indukál, s ha ez az alakváltozás gátolva van, akkor abból feszültségek, leginkább húzófeszültségek keletkeznek. A húzófeszültség (ami kb. tizede a nyomószilárdságnak) pedig, ha túllépi a beton pillanatnyi húzószilárdságát az adott helyen, elrepeszti a betont. Maga a repedésérzékenység tehát egy olyan anyagtulajdonság, mely nem szűntethető meg, ezért minden szabvány, műszaki előírás számol a repedések keletkezésével és korlátok között meg is engedi annak kialakulását.
Ennek egyik látványos példája a vízzáróság kérdése. Az ilyen betonszerkezetekben megengedhető bizonyos mértékű vízáteresztés a vízzárósági megfelelőségének megtartása mellett. A vízzáróság ugyanis nem vízhatlanságot jelent, hanem egy bizonyos, fokozatonként határértékekkel megadott vízáteresztési korlátozást.
Ezen logika mentén értékelve az ipari padló repedéseinek hatását a szerkezet használhatóságára és tartósságára nézve, a betonlemezben is megkülönböztetünk kistágasságú, ún. hajszálrepedéseket (0,4 mm-nél keskenyebb szétválásokat), közepes tágasságú repedéseket (0,4-1,5 mm széles) és nagytágasságú repedéseket (1,5 mm felett). A szabványok, műszaki irányelvek, a szakirodalom és a nemzetközi szakmai gyakorlat is alátámasztja azt, hogy a repedések nem jelentenek feltétlenül hibás teljesítést és nem minden esetben hatnak negatívan a szerkezet használhatóságára és tartósságára. Az Eurocode és minden vasbeton méretezési szabályozás foglalkozik a repedéstágasság számításával, ami szintén igazolja azt, hogy a teljesen repedésmentes betonszerkezet nem valósítható meg garantáltan.
Az ipari padlóknál a kistágasságú (max. 0,4 mm széles) repedések keletkezése először is nem hiba, másodszor általában nem is kell kijavítani, mert rendszerint nem korlátozza a jelenléte a rendeltetésszerű használatot és nem csökkenti a szerkezet élettartamát, nem rontja a tartósságot (1.kép). Ehhez persze az is kell, hogy a padlót az üzemeltető rendeltetésszerűen és a felek közti szerződésnek megfelelően használja, valamint rendszeresen és szakszerűen takarítsa és tartsa karban. Az is előfordulhat, hogy a csekély tágasságú repedés széle mégis erodálódik, egy nagy targoncaforgalmú helyen mégis hamar kitöredezik a széle, így annak ellenére javítandó, hogy hibás teljesítés nem történt. Ebben az esetben a javítás indokolt és a kivitelező ráhatási és felelősségi körébe tartozik az adott helyen mégsem megfelelő állapotú szakasz javítása.
A repedésre vonatkozó hibás teljesítés a közepes tágasságú repedések megjelenésével kezdődik. Az ilyen 0,4-1,5 mm tágasságú repedéseknél már a targoncaforgalom hatására szélletöredezések keletkezhetnek, mely a rendeltetésszerű használatot korlátozza, az élettartamot csökkenti, a karbantartásigényt pedig növeli. Statikai szempontból is gyengébb a szerkezet, mert a repedések, gyakorlatilag spontán fugák, melyek lemezszélként, vagy legalábbis lemez-csuklóként viselkednek, azaz az ipari padló szerkezeti modellje megváltozik. Átrendeződnek a nyomatékok, a lehajlások, nagyobb teherbírású mezőközép-zónák mennyisége csökken, a lemezszélek mennyisége növekszik. Lényeges még, hogy a repedésnél a teherátadódás is jelentősen lecsökken, 1 mm-es repedéstágasság esetén akár 15%-ra, 1,5 mm felett szinte már meg is szűnik. Vasalt vagy acélszáerősítéses betonok esetében már a 0,4 mm-es repedéstágasság felett döntő jelentősége van a betonerősítésnek, amit a méretezésnél is figyelembe lehet venni.
A betonerősítő acélszálak akár 60%-ban is megtartják a teherátadást, a betonacélhálók a méretezésük mértékében (de főleg az alsó és felső vasalás együtt hatékony), a statikai hatású makro műanyagszálak pedig kb. 30%-ban tartják meg a beton teherfelvevő képességét a repedésmentes állapot maximumához képest. A műagyag mikroszálak ebben a tekintetben nem adnak értékes többletet a betonnak, ezek a repedésmentes állapotban, főleg a kötési fázisban, tehát a frissbeton első 10-12 órájában vannak jótékony hatással a szerkezetre.
A repedések világának ezen fenti szűk elemzése is megmutatja, hogy mennyire nem mindegy, hogy egy repedés miért, milyen okokból keletkezett és a megléte milyen hatással van a szerkezet tulajdonságaira, főleg a statikai állékonyságra, a mechanikai ellenállásra, a használati biztonságra és az élettartamára, tartósságára nézve. Mindezen szempontok jogszabályi háttérrel vannak alátámasztva, az OTÉK előírásai ezeket a szempontokat, mind meghatározó alapkövetelményeket fogalmazza meg az épített szerkezetekkel kapcsolatos követelményrendszerre nézve (lásd: 253/1997. (XII. 20.) Korm. rendelet az országos településrendezési és építési követelményekről /OTÉK/ IV. fejezet 50.§ (3) pont).
Ezen szempontok mellett még az egyéb, a felek közti követelmények teljesítése is számon kérhető a vállalkozótól, ilyenek például az esztétikai feltételek, amely a felület egységes megjelenésére, színárnyalatára, annak homogenitására, különleges esetekben akár a teljes repedésmentességre vonatkoznak. Ez utóbbiak, azaz az esztétika szempontok nincsenek szabványosítva, ebben a tekintetben mindig a felek közötti írásos megegyezés lehet csak a megfelelőség elbírásának alapja. Mégha le is van írva egy-egy ilyen esztétika feltétel, elég nehéz azok teljesülését objektíven megítélni. Nem is ajánlom a kivitelezőknek, hogy repedésmentes betonszerkezetet ígérjenek, egyrészt ugyanis ezt garantálni nem lehet, másrészt a javítás sohasem szép (2.kép), ami még inkább ronthatja a felek közti együttműködést.
Amint látható, egy viszonylag egyszerű jelenség, a repedés esetében sem könnyű eligazodni az ok-okozatok, hatások és a hibajelenség súlyának, jelentőségének a megítélésének területén, más nagyobb hibák vagy egyéb jelenségek esetében ez csak bonyolultabb lehet. Pedig csak, ha sikerül mélyre ható, feltáró analízist végezni egy-egy hibajelenség kapcsán, akkor lesz arra esélyünk, hogy az optimális beavatkozást, javítási technológiát megvalósítsuk.
A repedések javítási irányelveinek meghatározása szempontjából lényeges még, hogy a tágasságukon kívül más tulajdonságait is megvizsgáljuk a repedéseknek. Csak azokat a repedéseket szabad egyszerű kitöltéssel, repedészárással javítani, melyek a kis- és a közepes tágasságú tartományba tartoznak (1,0 mm-nél keskenyebbek). Ezen repedéseket a legkönnyebb és a legolcsóbb kijavítani, úgy kell kezelni őket, mint spontán fugákat, tehát csak ki kell kissé tágítani pl. flexkoronggal, ki kell tisztítani, az így kapott fugaszéleket le kell alapozni, majd a fugákat rugalmas, de terhelésnek ellenálló, általában egykomponensű poliuretán fugázóanyaggal ki kell tölteni. Olyan anyagokat használjunk mely a műszaki adatlapjában is meghatározva alkalmasak ipari padlókhoz, ellenállnak a targoncaforgalomnak és emellett legalább 20-25%-os megnyúlásra képesek és alapozóval odatapadnak a repedésszélhez. Emellett hagyjuk, hogy a kivitelező akár a saját javítási megoldását alkalmazza, ha bizonyított annak alkalmassága és megfelelősége.
A közepes és nagyobb tágasságú repedések (1,0 mm szélesség felett) javítása általában már nem elegendő az egyszerű utólagos kifugázással, mert a teherátadás 1 mm felett a két elválasztott lemezrész között olyan jelentősen lecsökken, hogy szükséges a repedések teherátadó átdűbelezése, „összevarrása” (3.kép). Ez már költségesebb megoldás és csak akkor működik, ha a beton egyébként kellően szilárd ahhoz, hogy a dűbelek beágyazása hatékonyan működjön és a betonlemez elrepedésének a kockázata a betonacél dűbelek végeinek vonalában kicsi.
Alapelv még a repedésjavításnál, hogy csak olyan repedést szabad javítani, ami stabil, ami nem tágul, ami nem mozog, azaz ahol a repedésjavító anyag (dűbelek és kitöltőanyagok) nem tud kiszakadni. A mozgó repedések javítása nem ad tartós megoldást, ezért ha ilyen jelenséget észlelünk, akkor előbb stabilizálni kell a repedés vonalában az egymástól elválasztott lemezrészeket és csak azután szabad bármelyik repedésjavítási technológiát alkalmazni.
Minden beépítendő és alkalmazandó rendelkeznie ezen dokumentumokkal: műszaki adatlap, alkalmazási útmutató, teljesítménynyilatkozat, CE jel, biztonsági adatlap. Ezeket adjuk át az ügyfélnek, hogy ellenőrizhesse azokat és láthassa, hogy transzparens módon, korrekten dolgozunk és valóban az optimális megoldást adjuk a megrendelőnknek.
Csorba Gábor

1.kép: hajszálerepedés, javítása nem szükséges.

2.kép: szép repedésjavítás nincs.


3.kép: összevarrt repedés.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése