Az ipari padló síkpontossági hibáinak kezelése

Az előző négy egyperces hírlevélben az ipari padló síkpontossági, felületi hullámossági követelményei és a minősítésük módja került bemutatásra. Most azt járjuk körül, hogy mi van akkor, ha a padlólemez helyenként vagy akár sok helyen nem felel meg annak a síkpontossági követelménynek, amit a szakkivitelező vállalt.

Kezdjük ott, hogy mi a helyzet abban az esetben, ha nincs a szerződés műszaki tartalmában meghatározva semmilyen síkpontossági követelmény. Az ipari padlós szakcégek általában persze a maguk által bejáratott követelményrendszert lefektetik a szerződéseikben (pl. a DIN18202-t vagy a TR34 megfelelő kategóriáját), de a profi beruházók, targoncaszállítók is meg szokták adni az erre vonatkozó igényeiket. Ha nincs ilyen előírás a felek közti vállalásban, akkor az a gyakorlatban nem azt szokta jelenteni, hogy a kivitelező bármilyen lazán kezelheti a síkpontosság kérdését, hanem ez leginkább visszafelé szokott elsülni, mert a beruházó – ha neki nem tetszik a padló – fellocsoltatja a padlófelületet és a kivitelezőnek mutogatja, hogy íme megáll rajta a víz, tehát a padló hullámos, nem megfelelő és azzal fenyegetőzik, hogy nem veszi át.

A szakemberek nyilván tudják, hogy ez a „fellocsolásos minősítési eljárás” semmit nem mond a padló síkpontossági minőségéről, mert ugyebár akár a legszigorúbb követelmény betartása mellett is lehetnek 2-3 mm-es szintkülönbségek, ahol ugyanúgy megáll a víz akár jó sok négyzetméteren, mint 1-2 cm-es síkpontossági hibák lennének, de látványos elrettentésnek meg szokott sajnos felelni. A beruházónak ilyenkor nehéz elmagyarázni azt, hogy a padló tulajdonképpen jó, de nem látszik rajta. Ez magáról a szakkivitelezőről állít ki gyenge bizonyítványt, mert „kifelejtette” az egyik legfontosabb minősítési szempontot meghatározni, ami az ipari padlóra valóban jellemző és az üzemeltető számára is szükséges. Ez jelentős presztizsveszteséggel járhat és bizony nehezíti a padló átadását és az elszámolást.

Tehát zárjuk ki a további elemzésből ezt a fenti, valóban nem elegáns módon kezelt esetet, hogy nincs meghatározott, objektív viszonyítási alap a felületi egyenetlenség megengedett mértékére nézve. Az ipari padló átadási dokumentációjában egyre gyakrabban szerepel a síkpontossági minősítés, de gyakori az eset is, amikor a beruházó maga méreti fel a padlót. A minősítés során a legtöbbször az szokott kiderülni, hogy az ipari padló (még tényleg jó minőségű kivitelezés esetén is) egyes helyeken nem felel meg a szakkivitelező által vállalt síkpontossági követelménynek.

Bármelyik síkpontossági követelményrendszert is vesszük alapul, a nem megfelelőséget többféle módon lehet értelmezni: lehet pl. úgy, hogy a mérési helyek hány százalékánál lépte túl a határértéket az adott mérési érték és az konkrétan mely területen volt, de lehet akár úgy is, hogy azt határozzuk meg az ellenőrzéssel, hogy mely területeken vannak síkpontossági hibák. Ez utóbbi egyébként a hasznosabb, mert ezt tudja megfelelően az üzemeltető is értelmezni, hiszen őt inkább az érdekli, hogy hol rossz a padlója és ott milyen mértékben, semmint az, hogy hány mérési pontnál nem megfelelő a padló ebből a szempontból.

Ahogy azt a korábbiakban már bemutattam, a TR34 az egész padló megfelelőnek való minősítéséhez megenged bizonyos toleranciákat, ha az nem lépi túl az 5%-os hibahatárt (lásd http://iparipadlo.blogspot.hu/2016/03/az-ipari-padlo-minosegi-osztalyba.html#more), de a DIN18202 pl. nem ad meg ilyen értéket. Ugyanakkor mindkét ipari padlós előírásra igaz az, hogy a nem megfelelőség esetén a hiba jelentőségét a rendeltetésszerű használatra való hatásával kell megítélni. Ez teljesen megfelel egyébként az európai szabványok szemléletének (pl. az MSZ EN 13670:2016-tal, lásd http://iparipadlo.blogspot.hu/2016/06/az-ipari-padlo-minosegi-osztalyba.html), de tapasztalatom szerint a joggyakorlatnak is.

Azért mert egy ipari padló területének egy részében túlzottan hullámos felületű, legyen az akár 10-15% is (nagyobb százalékokról nem beszélnék, mert ha ennél több a hibahely, akkor ott más problémák is lehetnek és megkérdőjelezhető az ipari padló egész minősége), nem lenne sem igazságos, sem jogszerű azt állítani az egész padlószerkezetről, hogy nem megfelelő.

A síkpontossági hibák elsősorban a targoncaforgalmat korlátozzák, mert csökkenteni kell a haladási sebességet, ami az üzemeltetési hatékonyságot rontja, de nőhet emiatt a karbantartási költség is. A polcrendszerek felállításánál is lehetnek persze gondok a túlzott felületi hullámosságból, de a legtöbb esetben alátétlemezekkel korrigálhatók a síkpontossági hibák. Mindezek alapján nem lehet azt állítani, hogy jogos lenne egy pl. 10%-os síkpontossági hiba miatt a padló értékéből 10%-ot levonni (bár gyakran történnek erre kísérletek több, kevesebb sikerrel), hanem egyedileg kell elbírálni (akár külsős szakértő közreműködésével) azt, hogy az adott hiba hol és milyen mértékben korlátozza a rendeltetésszerű használatot, lehet-e, érdemes-e javítani, az esetleges javítás elvégzése milyen mértékben tudja a tervezett műszaki tartalmat biztosítani.

Mikor lehet és mikor kell elfogadni egy síkpontossági szempontból hibás padlót? Mikor milyen értékcsökkenéssel lehet és kell megelégednie a feleknek? Erről lesz szó a folytatásban…