Folytatva
az ipari padló síkpontossági előírásainak bemutatását, a mai alkalommal az MSZ
EN 13670:2016 Betonszerkezetek kivitelezése című szabvány vonatkozó részével
foglalkozom. Ez a szabvány általános betonszerkezetekről (monolit és
előregyártott egyaránt) szól, nem kifejezetten az ipari padlókról, ennél fogva
kicsit lazább a síkpontosság tekintetében, mint az ipari padlós műszaki
követelmények. Mégis fontosnak tartom erre kitérni, mert az utóbbi időben több
olyan esettel találkoztam, ahol a felek közti szerződésben, az ipari padló
megengedett felületi egyenetlenségére vonatkozóan semmilyen követelmény nem
jelent meg és a szakértők az utólagos vizsgálatnál ehhez a szabványhoz
fordultak jobb híján.
Az
egyik ilyen konkrét eset egy gyártócsarnok építése volt, ahol a
generálkivitelező általában szerződött arra, hogy a vonatkozó szabványok és
előírások szerint építi meg a csarnokot. Más konkrét előírás hiányában ez
bizony vonatkozik az ipari padlóra is. Az ipari padló elkészült – hát éppen nem
lenne való szépségversenyre – de azért használható lett (és használják is).
Vannak rajta klasszikus hibák, repedések, túlzottan megnyílt fugák, kisebb
felületi felválások és ezen felül bizony látványosan hullámos a felület. A
repedések, élletöredezések, felválások javíthatók, de a felület egyenetlensége
gyakorlatilag nem (vagyis csak túlzott, aránytalanul költséges beavatkozással).
Mit
lehet tenni a hullámossággal, annak megítélésével, ha nem voltak szabályozva a
szerződésben a határértékek? A szakértő ilyenkor is az alábbi sorrend szerint
határozza meg a viszonyítási alapot. Ha a felek közt van kifejezett
megállapodás a szerződésben, akkor az a mértékadó. Ha nincs, akkor a vonatkozó
szabvány (MSZ vagy MSZ EN) a mérvadó (jelenleg nincs ipari padlós magyar vagy
uniós szabvány). Ha az sincs, akkor jöhet a műszaki irányelv (az Esztrich és
Ipari Padló Egyesület már kiadta az esztrichpadozatok tervezésére,
kivitelezésére és a követelményekre vonatkozó Műszaki Irányelvet: http://www.esztrich.org/letoltes/Padlo_MI-01_06.16.pdf), de az ipari
padlóra vonatkozó irányelv még nincsen kész. Ha pedig az sincs, akkor a
kialakult építőipari gyakorlat, a szokások, és a használhatóság, állékonyság,
stabilitás, tartósság biztosításának a követelménye fogja meghatározni a
minősítés módját. Ebben a helyzetben a szakértő hivatkozhat külföldi
szabványokra (pl. DIN 18202) és műszaki irányelvekre (pl. TR34) is, különösen
akkor, ha azt hazánkban gyakran alkalmazzák. A vonatkozó magyar vagy eu-s
szabvány mindig erősebb, mint egy külföldi szabvány vagy műszaki irányelv,
tehát a konkrét esetben is jogos az abban foglalt követelményekhez hasonlítani
a padlót.
Ezen megfontolás után nézzük meg, hogy az MSZ EN
13670:2016 Betonszerkezetek kivitelezése című szabvány milyen követelményeket
támaszt a zsaluzott vagy simított betonfelületek felületi egyenletességével
szemben. szemben. Az ilyen felület inkább aljzatbeton (különösen, ha még csak
nem is simított), mint ipari padló, tehát csak akkor hasonlítsuk ehhez a
szerkezetet, ha tényleg nincs más lehetőség. A szabvány ’G’ melléklete a
felületekre és élekre vonatkozóan az alábbi mérettűréseket adja meg simított
felületképzés esetén: 2 m-en 9 mm, ezen belül 0,2 m-en 4 mm (az 1. tűrési
osztályban). Csak viszonyításul, ez jóval gyengébb követelmény, mint pl. a DIN
18202:2013-04 Tabelle 3.
Zeile 3. szerinti 2 m-en 6 mm vagy a TR34 Property E FM 3 szerinti 3 m-en 8 mm.
Ezen
szabvány 4.4. pontja intézkedési sorrendet is megfogalmaz arra vonatkozólag,
hogy mi a teendő nem megfelelőség esetén. Nem megfelelőség esetén a következő
szempontokat kell vizsgálni ebben a sorrendben:
1. A
tervezett célra való alkalmasságot. Tehát azt, hogy az adott hibák mellett a
rendeltetésszerű használat milyen módon és mértékben változik meg.
2. A
szükséges intézkedések lehetőségét, hogy a padló elfogadhatóvá váljon.
3. A
visszautasítás szükségességét, azaz a padló cseréjét.
A fentiekhez tartozhat még az értékcsökkenés
megállapítása, mely a rendeltetészerű használat korlátozásából, az élettartam
csökkenésből és a nagyobb és költségesebb karbantartásigényből adódik össze.
Alapelv tehát, hogy a javítás szükségessége és mértéke arányban kell álljon a
hiba jelentőségével és nagyságával, a csere pedig csak akkor lehet arányos a
hiba mértékével, ha nincs más műszaki lehetőség akár kompromisszum árán is (pl.
értékcsökkenés).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése