2016. december 22., csütörtök

Téli betonozás



Az év utolsó egypercesében inkább a téli betonozással kapcsolatos legfontosabb feltételekre, teendőkre szeretném felhívni a kedves Kollégák figyelmét, az értékcsökkenés, díjleszállítási problémakörrel nem szerettem volna a karácsonyi hangulatot megterhelni, arra elég majd januárban visszatérni. Úgy néz ki, hogy sok a munka, rengeteg beton fogy, a betongyárak alig győzik a kiszolgálást, ezért várhatóan a januári, februári hidegek ellenére is sok ipari padló, térbeton, alaplemez, szerkezet fog készülni.
A hideg időben történő betonozás tényleg veszélyes üzem a végtermék minőségére nézve. A harc a jó minőségi betontermékért több szakaszban mutatkozik meg. Először is meg kell kössön a beton ahhoz, hogy egyáltalán szerkezeti anyagként értelmezhető legyen.
1.      Ha a beton már a kiszállítás és beépítés után az első néhány órában megfagy, amikor még nem kezdődött meg a beton kötése, akkor a fagy elmúltával még van esély arra, hogy a beton megköt és megszilárdul, mert a cement hidratációs hőfejlődése megindulhat (persze, ha nem éri újabb fagyhatás).
2.      A legnagyobb károk akkor szoktak bekövetkezni, ha a beton a kötés közben (általában ez az első 3 – 24 órát jelenti) fagy meg. Akkor csak olyan kis mértékben szilárdul meg, vagy egyáltalán nem, ami teljesen alkalmatlanná teszi a szerkezetet. Ilyenkor szokott szétmorzsolódni a beton, de legjobb esetben is csak több kategóriával alacsonyabb szilárdságú lesz.
3.      Ha a betont kb. 24 órás korán túl éri a fagyhatás, akkor már a kötés lezajlott és csak a szilárdulás lassulhat le akár 2-3-szorosára is, de végülis elérheti a beton a tervezett 28 napos szilárdságot 60-70 nap múlva. Sok esetben azonban a végszilárdság kisebb lesz, mint a tervezett, de az már általában nem csak a fagyhatás miatt szokott bekövetkezni, hanem egyéb okok is közrejátszhatnak ebben.
Tehát a fagy, az mindenképpen káros, ezért a betont meg kell attól védeni. De nem csak a betont, hanem pl. ipari padló vagy térbeton esetében az ágyazatot is, mert a fagyott ágyazatra épített betonlemez az olvadás után megsüllyed. A vonatkozó szabványok, műszaki előírások betartása biztosítja azt, hogy a hideg időben történő betonozás során is jó minőségű terméket állítsunk elő. A gyakorlat, a határidő pallósa viszont gyakran, sőt túl gyakran készteti a kivitelezőt arra, hogy eltérjen a „nagykönyvtől”. Azért is fontos, hogy áttekintsük a legfőbb feltételeket, hogy ha mégis eltérünk tőle saját felelősségre, akkor legalább tisztában legyünk a várható kockázatokkal, és azok mértékének tudatában döntsünk felelősen. Mondanom sem kell, hogy alapvetően a kivitelező felel a termék minőségéért, azt csak akkor tudja áthárítani egyéb szereplőkre (pl. beruházó, generálkivitelező), ha igazolni tudja, hogy figyelmeztette őket ezekre a rizikófaktorokra és javaslata ellenére kötelezik a kivitelezőt a betonozásra.
A hideg időben történő betonozás szabályait a legrészletesebben a MÉASZ ME-04.19:1995; 20. fejezet (Műszaki Előírás; Beton és vasbeton készítése) taglalja. Annak ellenére, hogy ez nem szabvány és több mint 20 éves, mégis olyan mértékben iránymutató, hogy mind MSZ 4798-1:2004 és mind a legújabb MSZ 4798:2016 is hivatkozik erre, azaz ma is eszerint vizsgálják a szakértők a megfelelőséget vita esetén. A műszaki előírás I-V. hideglépcsőfokokra osztja hőmérsékleti határokat és ezekhez rendeli az intézkedéseket. A mostani és leggyakoribb téli hideglépcsőfok a III. (átlaghőmérséklet 0°C – mínusz 5°C között, min. mínusz 10°C mellett), ezért az ehhez tartozó intézkedési előírásokat idézem:
1.      cement min. +2°C,
2.      adalékanyag min. +5°C,
3.      keverővíz min. +40°C,
4.      betonkeverék hőmérséklete a keverés befejezésekor min. +25°C,
5.      betonkeverék hőmérséklete a bedolgozáskor min. +20°C,
6.      nagy kezdőszilárdságú cement alkalmazandó,
7.      megfontolandó szilárdulságyorsító, ill. fagyásgátló szer használata,
8.      a zsaluzatot fagymentesíteni kell,
9.      betonszállítás hőszigetelt eszközökben (a mixerkocsik nem ilyenek, tehát ez nem reális elvárás transzportbeton esetében).
Tehát vegyük figyelembe a fenti 9 feltételt és nézzük meg, hogy ebből hányat nem tudunk teljesíteni. A frissbeton hőmérsékletét mindig mérjük meg és vezessük rá a szállítólevélre is. Ha egy-két feltétel a fentiekből nem teljesül, akkor még talán lehet reálisan kockázatot vállalni, de tapasztalatom szerint több mint a felét sem tartják be a kivitelezők egy része, amiből már hibák szoktak keletkezni. Mindenesetre jobb tudni és felmérni a kockázatokat, mintsem nem tudomást venni ezekről. Ami szintén tapasztalatom, hogy kéregerősítéses ipari padló esetén az adalékszerek kombinálása ritkán vezet jó eredményre, tehát a folyósítószer és a fagyásgátló együttes alkalmazása azért erősen megfontolandó (ki kell kérni a gyártótól az összeférhetőségi igazolás az adott cement figyelembe vételével).
Köszönöm a Kollégáknak az ezévi figyelmet, amivel megtisztelt több mint 600 olvasó, köszönöm a hozzászólásokat és a témajavaslatokat is. Minden kedves Kolleginának, Kollégának boldog karácsonyt és sikeres új évet kívánok! Jövőre folytatjuk…


2016. december 9., péntek

Értékcsökkenés a hibás teljesítésből adódóan 1.



Mikor lehet és mikor kell elfogadni pl.  egy síkpontossági szempontból hibás padlót? Mikor milyen értékcsökkenéssel és ehhez tartozó díjleszállítással lehet és kell megelégednie a feleknek? Ezekkel a kérdésekkel fejeztük be a múltkor, illetve ezek megválaszolásával folytatjuk most. Már előre jelzem, hogy több fejezetet nyit meg ez a kérdéskör, de úgy gondolom, hogy inkább lassabban, de használható részletességgel járjuk körül ezt a mindenkit érintő és komoly nagyságrendű összegekről szóló témát.
A hibás teljesítések körében elérkeztünk a legneuralgikusabb, legbonyolultabb és egyben leginkább bonyolítható szakaszhoz. Ahhoz, hogy kivitelezőként vagy egyéb szereplőként jó eséllyel induljunk az elszámolási tárgyalásra, alaposan, elemekre szétszedve kell átgondolni a teljes kivitelezési folyamatot, hogy lássuk, hogy mi a ténylegesen hibás és mi a nemhibás rész, a hibák javíthatók-e reális költségkereteken belül vagy sem, a javítás arányos beavatkozás lenne-e a hiba jelentőségéhez képest? Természetesnek kellene lennie (bár a gyakorlatban sokszor azonban mégsem az), hogy értékcsökkenésről, árleszállításról már csak akkor lehessen beszélni, ha a termék át lett véve, azaz a szerződés teljesítése bekövetkezett, amikor már az átadás-átvételi eljárás befejeződött és már legalább a garanciális időben járunk.
Ajánlom a kivitelezőknek, hogy ne hagyják magukat belevinni kétes helyzetekbe, ahol a döntéseik következményeit nem látják át. Amíg az építkezés folyik, amíg a termék nincs kész, nincs átadva, addig a kivitelező a felelős a termék minőségéért. Ebben az időszakban – a kooperációkon történő megállapodások, a műszaki ellenőrök, szakági műszaki ellenőrök felügyelete mellett ugyan --, de maga a kivitelező az irányítója az eseményeknek, az ő munkája adja majd a végtermék tulajdonságait, a megfelelőségi szintjét, azt, hogy amit előállít, az megfelel-e a szerződésben foglaltaknak. Tehát a döntés és a felelősség mindig a kivitelezőé ebben a szakaszban. Mégis sokszor tapasztaltam, hogy a többi résztvevő (generálkivitelező, műszaki ellenőr, beruházó) utasítást adott a szakkivitelezőnek úgy, hogy közben a felelősséget nem vette magára.
Már köztudott, de azért nem árt megismételni, hogy a hibás teljesítés az, ha a kivitelezés a teljesítés időpontjában nem felel meg a szerződésben vagy a jogszabályokban foglalt minőségi követelményeknek. Tehát a teljesítés időpontjában – vagyis nem azalatt, amíg készül a termék. A hibás teljesítés oka lehet a szakszerűtlen munkavégzés vagy hibás anyag beépítése. A hibás anyag lehet ugyebár maga a beton is, de a szakkivitelező akkor is hibásan teljesít, ha a hibás betont nem ő rendelte. Ebben az esetben is ugyanúgy felel a minőségért, mintha maga vette volna meg. Csak akkor mentesül a felelősség alól, ha az anyag hibájára a megrendelőt (akivel leszerződött) dokumentáltan figyelmeztette. Ezt szóban nem lehet megtenni úgy, hogy az később igazolható legyen. Ugyanez a szabály érvényes arra is, ha a megrendelő célszerűtlen vagy szakszerűtlen utasítást ad a kivitelezőnek, vagy téves, vagy elégtelen, vagy nem megfelelő adatokat szolgáltat. Ezek bekövetkeztét is persze igazolni kell tudni, tehát le kell dokumentálni azt, hogy a megrendelő vagy a műszaki ellenőr olyat kér, aminek a kockázatára a kivitelező felhívta a figyelmét és ezt tudomásul véve, ennek ellenére mégis kéri.
Konkrét példaként: ha az ipari padló szakkivitelezőjének szerződésében benne van, hogy a kéregerősített ipari padló felületi megjelenése nem lesz egységes színárnyalatú, hanem foltos, felhős lesz, akkor nem kérheti ezt számon a megrendelő hibaként, vagy ha ragaszkodik ahhoz, hogy ez hiba, akkor a kivitelező mentesül a káros jogkövetkezmény alól (persze csak ha egyéb tényleges hiba nincs). Ugyanez érvényesíthető a mikrorepedésekre, az acélszál-felúszásokra, de arra is, ha pl. a megrendelő a hideg időjárás ellenére ragaszkodik a kivitelezéshez annak ellenére, hogy dokumentáltan tisztában van a minőségi kockázatokkal.
A műszaki ellenőr a saját szerződéses és a jogszabályokban meghatározott módon engedélyt ad egy-egy munkafázis megkezdésére, illetve leállíthat bizonyos folyamatokat, de ami elkészül, az a kivitelező ráhatási és felelősségi körében marad. A műszaki ellenőr feladata az, hogy elősegítse a jó minőségű termék előállítását és hogy ellenőrizze a vonatkozó jogszabályok, hatósági előírások, szabványok, szerződések és a kivitelezési dokumentáció betartását. Ha hibát észlel, akkor azt jelzi és kérheti a javítást, de egyrészt csak az ott dolgozó kivitelezőtől, másrészt pedig az még nem jelent hibás teljesítést jogi értelemben a kivitelező részéről addig, amíg a szerkezeti egységet nem adta át, amíg a szerződést nem zárta le, nem teljesítette.
Ebből adódóan, addig még nem lehet értékcsökkenésről sem beszélni, amíg nincs előállítva maga az érték. Nyilván vannak olyan hibák, melyek már menet közben kiderülnek, de amíg nincs meg a készrejelentés, addig még egyrészt lehetőség van beavatkozni, javítani a szerződés keretében, másrészt pedig még nem tudható a hiba következménye a szerződésben foglalt minőségi szint és a használatóság tekintetében.
Ha készre lett jelentve a padló, vagy más szerkezet, akkor megkezdődik az átadás-átvételi eljárás, melynek keretében a megrendelő a közös bejárás során hibalistát készít, ahol a hibákat és hiányokat jegyzőkönyvezi. Ennek során a kivitelező lehetőséget kell kapjon a hiányok pótlására és a hibák javítására egy meghatározott időkereten belül. A hiánypótlások, javítások elvégzése után (ez lehet több fordulós is) veheti csak birtokba a megrendelő az építményt, amikor kiadta a teljesítésigazolás. Az ugye nem járja, hogy a padló hónapokig nincs átvéve egy-egy repedés, síkpontossági vagy esztétikai kifogás miatt, de azért már vígan üzemel a csarnok? Elvileg ennek nem szabadna bekövetkeznie, de a gyakorlatban ez azért néha megvalósul annak ellenére, hogy a jogszabályok szerint a birtokba vétel megvalósítja az átvételt. Ha mindezekkel tisztában vagyunk, pontosan ismerjük a kötelességeinket és a jogainkat, akkor máris másként léphetünk fel igazunkért. Itt folytatjuk…

2016. október 6., csütörtök

Az ipari padló síkpontossági hibáinak kezelése



Az előző négy egyperces hírlevélben az ipari padló síkpontossági, felületi hullámossági követelményei és a minősítésük módja került bemutatásra. Most azt járjuk körül, hogy mi van akkor, ha a padlólemez helyenként vagy akár sok helyen nem felel meg annak a síkpontossági követelménynek, amit a szakkivitelező vállalt.

2016. augusztus 3., szerda

Az ipari padló minőségi osztályba sorolása (5.)



A logisztikai csarnokokban a hatékony helykihasználás miatt egyre gyakrabban építenek olyan raktárakat, ahol a tárolási magasság eléri a 10-11 métert is, ugyanakkor a tárolósorok között alig van 1,5-1,7 méter, így a leghatékonyabb raktározás. Ehhez a geometriai kialakításhoz illeszkednek azok a targoncák, melyek nagy sebességgel tudnak közlekedni a szűkfolyosón úgy, hogy közben 10 méter fölé emelik a rakományt. A targoncák közlekedési pályáját indukciós kábelek határozzák meg (defined-movement area), hogy pontosan a folyosó közepén tudjon haladni, alig néhány cm-t hagyva a targonca űrszelvénye és a polc széle között.

2016. június 8., szerda

Az ipari padló minőségi osztályba sorolása (4.)



Folytatva az ipari padló síkpontossági előírásainak bemutatását, a mai alkalommal az MSZ EN 13670:2016 Betonszerkezetek kivitelezése című szabvány vonatkozó részével foglalkozom. Ez a szabvány általános betonszerkezetekről (monolit és előregyártott egyaránt) szól, nem kifejezetten az ipari padlókról, ennél fogva kicsit lazább a síkpontosság tekintetében, mint az ipari padlós műszaki követelmények. Mégis fontosnak tartom erre kitérni, mert az utóbbi időben több olyan esettel találkoztam, ahol a felek közti szerződésben, az ipari padló megengedett felületi egyenetlenségére vonatkozóan semmilyen követelmény nem jelent meg és a szakértők az utólagos vizsgálatnál ehhez a szabványhoz fordultak jobb híján.

2016. március 24., csütörtök

Az ipari padló minőségi osztályba sorolása (3.)



Folytatva az ipari padló síkpontossági előírásainak bemutatását, a mai alkalommal a TR34 (Technical Report 34) brit Concrete Society által kiadott műszaki előírás legújabb (4th Edition 2014) minősítését mutatom be, ami kifejezetten az ipari padlókhoz készült. Ez a minősítési rendszer is eléggé elterjedt hazánkban (főleg a korábbi verziója) a mérés viszonylag egyszerű, gyors elvégezhetősége miatt.

2016. február 26., péntek

Az ipari padló minőségi osztályba sorolása (2.)



Ahogy a legutóbbi hírlevélben ígértem, bemutatom röviden a különböző síkpontossági előírások szemléletét és leglényegesebb mérési, valamint értékelési módszereit. A DIN 18202:2013-04 az a szabvány, mellyel az utóbbi évtizedekben Magyarországon a legtöbbször találkoztam az ipari padlók körében.
A szabvány alapvetően a magasépítési szerkezetek mérettoleranciáit szabályozza, ennek egy része a síkpontossági határérték a különböző szerkezetek esetében. A szabvány 3. számú táblázata adja meg az egyenletes felülethez képest a megengedett eltéréseket a különböző mérési hosszokon. Az ipari padlókra ezen táblázat 3. és 4. sora adja meg azokat a legnagyobb eltéréseket, amelyen belül a szerkezet az adott helyen megfelel az előírásnak. A 3. sor ezen adatai szerint egy ipari padló felel meg ennek a szabványnak az adott mérési helyen, ha az eltérés 1 m-es mérési hosszon nem nagyobb, mint 4 mm, 2 m-en 6 mm, 3 m-en 8 mm és 4 m-en 10 mm. Nagyobb mérési hosszok esetében már kisebb mértékben emelkedik a határérték és 15 m-es mérési távolság felett már nem növekszik. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy egy ipari padló egységen (pl. egy 1000 m2-es csarnokrész) belül a síkpontosságtól való eltérés nem lehet nagyobb 15 mm-nél. A 3. táblázat 4. sora ennél egy kicsit szigorúbb, eszerint 1 m-es mérési hosszon a legnagyobb eltérés nem lehet nagyobb, mint 3 mm és 4 m-en 9 mm (a köztes értékek interpolálandók).
Lényeges, hogy a szabvány nem a vízszintestől való eltérésről, hanem a síkpontosságról ír, ezért nem szabad egyszerűen a szintezési leolvasási értékek különbségéből következtetni a síkpontosságra. Az ipari padló felületi hullámossága mindig két másik ponthoz képest értelmezendő, két lokális magaspont közötti képzeletbeli húrtól való legnagyobb függőleges távolságaként. Ezért lényeges a minősítéshez a szabvány által leírt mérési módszer betartása.


A mérés végrehajtása egy-egy kijelölt helyen úgy történik, hogy a mérőlécet (egyszerű aluléc) a felületre rá kell helyezni, majd a két feltámaszkodási pont közti távolságot le kell mérni. Ezen távolsághoz a szabvány szerinti tolerenciát bemutató táblázatból, vagy grafikonból interpolálással meg kell határozni a megengedett legnagyobb réstávolságot és ezt az értéket kell összehasonlítani a mérőléc és a padló síkja közti az adott helyzethez tartozó legnagyobb távolsággal.



A szabvány nem írja elő, hogy egy adott területen, vagy akár egy fugákkal határolt betontáblán hol, milyen irányban és mennyi mérési pontot kell felvenni, tehát a szükséges helyek kijelölését nem határozza meg, így az az alapelv érvényesül, hogy a mérés céljának megfelelő, a minősítéshez szükséges jellemző helyeken kell mérni. Ez a szubjektívnak tűnő nagyvonalúság viszont a gyakorlatban lehetőséget is kínál arra, hogy a kivitelező és a megrendelő közti vitát a helyes, a használhatóság megítélésének a szempontja felé terelje. Ugyanis a szabvány nem állapít meg osztályokat, nincs osztályos besorolás, nem lehet azt mondani egy ipari padlóról ezen szabványra hivatkozva, hogy az nem I. osztályú, mert pl. a mérési helyek több, mint 10%-ában nem felelt meg a síkpontossági toleranciának. Ebben az esetben ugyanis még lehetne találni olyan területet, ahol jól sikerült a padló és ott végezni sok mérést, vagy lehetne keresni más területeket, ahol több a hiba.
Ez a szabvány tehát nem alkalmas arra, hogy az ipari padlót osztályba sorolja, viszont kiválóan alkalmas arra, hogy megállapítsa, hogy az adott ipari padló mely területein vannak síkpontossági hibák. A szabvány szerinti minősítés tehát azt mondja ki, hogy a padló egy vagy több adott helyen nem felel meg a szabvány szerinti síkpontosság mértékének, egyéb helyeken viszont megfelel.
Ezután pedig már csak a hibás helyekkel kell foglalkozni és eldönteni a feleknek, hogy mit kezdjenek a túlzottan hullámos területekkel. Ebben az esetben már nem a szabvány, hanem az az általános elv kell előtérbe kerüljön, hogy a nem-megfelelőség milyen hatással van a rendeltetésszerű használatra. Pl. a lemezszélek felhajlása, ha az nem a targoncák közlekedési útvonalába esik, nyilván nem zavarja túlzott mértékben a rendeltetésszerű használatot, tehát nem szükséges beavatkozás. Ha viszont zavarja, akkor sem szükséges az érintett betontáblákat kicserélni, elég lehet egy lokális javítás (pl. lecsiszolás és impregnálás). Tapasztalatom szerint a szakértői közreműködés ilyen esetekben is segíti a mindenki számára elfogadható kompromisszumos megoldás létrejöttét.
Végezetül meg kell említenem még azt is, hogy a szabvány szerint lehetőség van arra is, hogy szintezéssel minősítsék az ipari padló felületi síkpontosságát. Ahhoz azonban, hogy a gyakorlat szempontjából használható eredményeket kapjunk, viszonylag sűrűn, pl. 50, vagy max. 100 cm-es raszterban célszerű felvenni a szinteket, ami azért elég macerás és hosszú művelet lehet egy többezer négyzetméteres ipari padló esetén.
A szintezéses hullámosságmérés esetén nem a szomszédos pontok közti magasságkülönbség a lényeg, hanem pl. minden második magasság közti képzeletbeli húr felezőmagasságához képest kell figyelembe venni a középső leolvasási értéket és a kettő különbségét kell összehasonlítani a két szélső pont közti távolsághoz tartozó tolerancia értékkel. Előnye ennek a mérési eljárásnak viszont az, hogy nem csak az egymáshoz közeli pontokat lehet vizsgálni, hanem az egymástól távolabb eső mérési pontok közt is megkapjuk a síkpontossági adatokat. Folytatjuk a következő síkpontossági előírás  bemutatásával…